1596-ban az országot megszállva tartó Török Birodalom tatár segédcsapatai Erdélyből betörtek megyénk területére és sok más településsel egyetemben a földdel egyenlővé tették az addig virágzó Szénásegyháza községet is. Az egykor oly gazdag kultúrtáj hosszú időre pusztasággá vált.

Mikor Békés vármegyét a török 1695-ben elhagyta, az egész megye gazdátlan volt, s így a királyi fiscus tette rá a kezét. Néhány száz lakos maradt a megyében összesen hét településen, de Szénás nem volt ezek között. Környékünk nagyon elvadult. Than Albert kamarai tiszt írja egyik levelében: "A Békés megyei lakosság igen kevés, s az is többnyire rablókból áll..." s oly nagy a vadállatok száma, hogy midőn Gyuláról Szolnokra ment, a kondorosi pusztán egész falka vaddisznó támadta meg.

Az 1717-es összeírás szerint Békés vármegyében összesen 573 család élt, s ez a szám sehogyan sem akart szaporodni. Nemhogy gyarapodtak volna, inkább elszökdöstek, pedig 500 forint büntetéssel sújtották a szökésen kapottakat. A közbiztonság igen rossz volt, ami nem vonzotta ide a betelepülőket. 1715-ben a megyegyűlés hozott egy határozatot, miszerint "a rendkívül elharapódzott rablások meggátlására minden község határában akasztófa állíttassék fel..."

Az 1722. esztendő fordulópont Békés megye történetében. Ekkor kelt ugyanis az a királyi adománylevél, amelynek értelmében csaknem az egész megyét a király - III. Károly - Harruckern János Györgynek adományozta. Ez a hatalmas terület mindössze 24.000 forintra lett fölértékelve. Wenckheim Dénes írta egyszer, hogy az ő apja és annak testvére, mikor Vésztőn osztozkodtak, az egyik 50 holddal többet kapott, mert a másiknak a földjén egy nagy diófa állott. Jól mutatja ez a lakosság nélküli föld értékvesztését.

Ekkor került Szénás is a Harruckern család birtokába, telepítve azonban nem lett a régi helyén, s megmaradt pusztának, mely 76 évig volt a család kezén, majd Károlyi Antal tulajdona lett, aki feleségül vette Harruckern Jozefát.

Hogy hol állott az egykor volt középkori Szénás, azt pontos térképek és okmányok híján csak találgatni tudjuk. Legvalószínűbb, hogy a (már szintén

egykori) czifrai temető mellett volt, attól keleti-délkeleti irányban Sok régi cserepet, tégladarabot és néha pénzt is lehet itt találni szántás után. Másik érv a hely magas fekvése lehet, amit egy ér kerül meg félkör alakban. ( 1994. nyarán régészeti feltárást végeztünk e területen, ami megerősítette ezt a korábbi feltevésünket.)

Annyi bizonyos, hogy a XVIII. század elején a falu temploma romokban hevert ugyan, de helye egyértelműen felismerhető volt. Ezt két okmány is igazolja. A szegedi kamarai prefektúra 1719-ben említi Szénás templomának falait. 1733-ban egy bizottság járta be a megyét régi települések nyomait kutatva. Azt írják, hogy a szénási templom alapjai még kivehetők, de a falak anyagát elhordták. A téglából épült templom anyagának egy részét még a török szállíttatta cl Szarvasra, s ott építkezésre használták fel. Más részét a megye újratelepülő lakossága hasznosította.

1745-bő1 is van adatunk, miszerint a pusztának Szente-Tornya felé eső részén egy "két kápolna-halom" nevű helyen kincsásók kerestek régi pénzeket. Ez a hely azonban semmiképpen sem lehetett azonos az egykori Szénással. Harruckern János György és fia Ferenc a szénási pusztát előbb kettő, majd négy részre osztották, s különböző bérlőknek adták ki legeltetésre. Így bérel ték 1718-45 között Mitrovics Illés, 1736-52 között pedig a győri mészáros mesterek. 1745-hen Kiriák Miklós és István. továbbá Pólya György és Kozma - szarvasi görögök. 1765-ben, s azon túl jó sokáig egynegyedét a szentesi la kosok vették ki haszonbérbe, s majdnem kiszakították azt megyénk joghatósága alól. Másik negyedét 1773-ban Gyuricza György nevű szentesi görög bérelte.

Kiterjedt jószágtenyésztés lévén ugyanis, a szentesi határban az ottani legelők nem voltak elégségesek. Így a szénási pusztán béreltek maguknak. Az érdekellentétek gyakorta összeütközésbe kerültek. A marhatenyésztők érdeke, hogy a jószág télire is a legelőn maradhasson. A lótenyésztők érdeke, hogy karácsony után téli legelőül a lovaknak adassék a puszta. 1797-tól minden jószág után árendát kellett fizetni. Egy ideig juhokat és sertéseket is legeltettek Szénáson, de ezt 1792-ben megtiltják nekik.

Bérelt még a szénási pusztából Görögh Miklós és Bíbicz Illés is a XVIII. század első felében.

Ebben az időben sok vita volt Szénás és Szenttornya között a határt illetően. Fennmaradtak azok a jegyzőkönyvek, amelyek a tanúkihallgatásokat rögzítik. A tanúk között vannak szentesiek, van gyomai, csákóí, erdélyi, sőt moldvai is. Egy tanú, nevezetesen Nagy Mihály szénási lakosnak vallja magát.

1745-hen kelt az a jegyzőkönyv, melyben a következő olvasható: "Szent György napon négy esztendeje lészen, hogy a szénási pusztán először Görögh Miklósnál 2 esztendeig, azután a győri mészárosoknál mindeddig szolgál, mely idő alatt tudja világosan a tanú, hogy szenttornyai földesúrnak vagy bérlőnek a Hajdú-völgyén és a Hármashatáron innen észak felől sem vetése, sem kútja, sem egyéb békességes birodalma, sem különben szénájok az elmúlt 1744. évig nem vala."

Hármashatár alatt a Szénás-Szentetornya-Királyság határok találkozása értendő. 1744-ben a szenttornyai bérlők az említett határokon innen kaszáltak, és boglyáik még, 45-ben is ott voltak. Ebből lett a pereskedés.

Vita tárgya volt egy bizonyos Kápolna-halom is, ami határdombnak vélhető, de a tanúk egybehangzó állítása ezt cáfolja. Nyustyai György szarvasi lakos "azelőtt 21 esztendővel Bíbicz Illésnél két ízben kilencedfél esztendeig tartó szolgálatában eleget hevert a Kápolna halmán, tudja, hogy akkoriban minden ásástól mentes ... halom volt ... Az a halom határ nem volt, úgyszintén ezen most világosan meglátszó, pénz keresésbül származó ásások, amik a tanú idején még nem léteztek, határjelek közé nem számláltathatnak." Hasonlóan nyilatkozik a szentesi Somogyi István is. Elmondja, hogy az hat boglya széna, amit a szenttornyaiak kaszáltak 1740-ben a határon innen, véletlenül elégett. A Kápolna-domb tövében volt a tanyája, így eleget járt rajta, és tudja, hogy az soha határos halom nem volt. A rajta lévő ásások pénzkeresésből származnak.

1745. január 30-án, szombaton és 31-én, vasárnap a gyulai prefektus parancsára Karácsonyi Miklós szenttornyai bérlő szénájából 62 boglyát áthordtak Szénásra. Ez a széna a vitatott területen volt, az esetet hosszú pereskedés követte. Berénybő1 11 szánkót, Tarcsáról pedig 8-at rendeltek ki a munkára, szánonként 2-2jobbággyal. Négy fegyveres katona vigyázott rájuk.

A legtöbb tanú megerősíti, hogy ezt leszámítva, különösebb határvillongás nem volt közöttük, a szénásiak még azt is megengedték, hogy a szenttornyai pásztorok átjárjanak itatni Székesre, amikor az ő kútjuk beomlott. Igaz, egyszer egy gulyást megvertek, mert kora tavasszal a lágy földön megtapostatta a legelőt Székesre menvén a gulyával.

Mivel a Harruckern családban csak lányok születtek, a hatalmas birtokot 1798-ban öt részre osztották a leányági örökösök között. Szénást a Károlyi család kapta 1470 hold híján. Ezt a hiányzó részt 1870-ben vette meg gróf Károlyi György gróf Bolza Józseftől.

Szénással együtt a Károlyi családnak jutott Orosháza és Szentes is. Ettől fogva 1802-ig, gróf Károlyi Antalné haláláig Orosházával és Szentessel külön számolás mellett kormányozták. Maga Szénás 1815-ig Szenteshez maradt csatolva. 1816-tól kezdve Orosházához csatolják mivel az tiszttartóságra emeltetett.

A puszta egész kiterjedése akkor 20.637 hold, 1.100 négyszögöles holdakkal számolva. Ha a benne lévő Békés-Szentes és Szarvas-Orosháza országutak területét levonjuk, akkor marad 20.434 hold.

1824-ben a grófi testvérek (István, Lajos, György) kielégítették a leányági örökösök birtokigényét. Az alföldi birtokokból elsősorban a Békés megyei területeket használták fel erre a célra. Sztáray Albertnénak (Károlyi Franciskának) jutott Szénásból 1.149 hold, gróf Trauttmansdorf Józsefné (Károlyi Jozefa) kapott 5.495 holdat.

Trauttmansdorf birtok lett a békési országúttól északra eső rész, amit röviden Tarajnak neveznek azóta is.

A Károlyi család birtoka a megszerzés óta folyamatosan együtt maradt. Az első változás volt ez az 1824-es leányági osztály. Nem lehetett sokáig elodázni a hatalmas Károlyi-vagyon megosztását sem a három, nagykorúvá serdült fiútestvér között. Erre 1827-ben került sor.

Károlyi Lajos a szénási pusztából 3.629 holdat kapott. (Ezt a birtoktestet nevezik Lajosszénásnak.) Ennél sokkal több jutott György grófnak, összesen 10.160 hold ( 1 .100 négyszögöles holdakkal számolva.)

A Károlyi uradalomnak életében alapvető változás forrása ez az 1827-es nagyosztály. "Megtörténvén az osztály, az egyes részek nyomban önálló majorokra, gazdaságokra kezdettek osztatni. Átlagosan 3-4000 hold, sőt még kisebb terület is kapott gazdasági központot, majort. Szénáson 1849-ben már megvolt Lajosszénás, Székes, Czifra és Kisszénás.

Mikor György gróf a birtokát átvette, az egész területen egyetlen tisztilak állott, két juhhodály, a hozzá tartozó juhászlakással és kúttal, meg egy kisebb lóistálló. A nagyrészt még mindig legelőből álló birtok kedvezett a juhtenyésztésnek. A földek nagyobb része jó minőségű volt. A férfiágon maradt 13.789 holdból I 1.740 hold első osztályú, 2.048 hold pedig másodosztályú. A szénási Károlyi birtokról pontos kimutatás készült a húszas években kétszer is, melyek tartalmazzák a terület nagyságát, a rajta lévő épületek értékét és a várható jövedelmet. Ez iratok szerint az uraság a szénási területet továbbra is árendába adta. " Azonban az 1819-es és a rákövetkező esztendőkben ottan 2

juh majorokat felállítván, abból némely részt a maga hasznára fordított úgy, hogy mostanában már 4.598 holdakat rész szerént (=részint) kaszálóként, rész szerént pedig legelőül használ." Ismerjük az itt található épületek pontos értékét is. "A szénási pusztán levő épületeknek betsű ára azon módon, amint azok a 823-as esztendőben történt méltóságos leányági osztálykor felbetsültetek. /Váltó czédulában./

Kőmüvesi betsű részen 8585 forint

Átsi betsű részen 6179 forint 14 krajczár

Asztalosi betsű részen 289 forint

Lakatosi betsű részen 618 forint 54 krajczár

Üvegesi betsű részen 159 forint 20 krajczár

Nádverői betsű részen (384 forint

Az 1827-es fiúági osztálykor ismét fölbecsültek mindent. "Fölbetsülése a ... szénási majorsági pusztán az 1823-as felbetsülés óta épült mindennemű épületeknek. Melly betsűk hiteles mesteremberek által lelkiösméret szerint úgy tétettek, hogy azokat hitük letevésivel is megerősítettek.

• a szénási új juh szín summa 9615 forint 5 krajczár
• lovak számára épült istálló summa 563 forint 41 krajczár
• a major kerítése summa 1303 forint 19 krajczár

Az épületek összes értéke: 28.697 forint 33 krajczár.

"A pusztának használása a következő módon történik. A méltóságos uraság részint kaszálóul, részint legelőül használ 4.598 holdat. Harmados szántóföldül ki vagyon adva 2.500 hold. A többi része pedig (kivéve 200 holdakat, melyek a harmadosoknak tanya helyeknek ... kiadva vannak), az orosháziak által legelőül használtatik.

Hogy is nézett ki ez a falu, amit Kerekkurticsnak is mondanak?

"Ezen községnek ... fekvése a következő: Egy hosszú négyszög - közepén 400 holdbul álló legelő, és ez gunyhókkal van körül övezve. A gunyhók egyet-kettőt kivéve mind kukorica kóróval fedvék és nyomorultak, melyeknck semmi értékök nincs, és csak évrül évre állanak - az istállók ezeknél még nyomorultabbak, - kutak helyett is csak gödröket használnak. Csaba, 1852. december."

"1. Szénás puszta valóságos puszta, - és az úgynevezett község áll ugyan 200 gunyhóból és putriból, de rendes házak nincsenek. Ezen gunyhók pedig a legideiglenesebben vannak építve, bennük az istállók padló nélküliek, s egyáltaljában nem arra valók, hogy cs. és kir. katonai lovaknak veszedelem nélkül téli szállásul szolgálhassanak.

2. A meglevő tanyai gunyhó sorok egymástul 1/4 mérföld távolságra esnek, s közöttük nagy puszta hely létezik.

3. Az egész pusztán a község és a majoroktól 1/4 mérföld távolságra eső egyetlen egy csárda épület van, - de ezen kívül semmi fogadó, semmi mészárszék, semmi kereskedő bolt nem létezik.

4. Az egész községben tiszteknek való lak, ház nincs, - s a majorokban pe dig a legénységet és a lovakat oly számmal kellőképpen nem lehet elhelyezni.

5. A majorok ezen nyomorult helytül igen távol esnek."

Az itt lakók (akik Orosházáról települtek ide) hat évenként szerződtek újra az urasággal. A második ( 1824-es) szerződés e képpen rögzíti a szerződési feltételeket: /nem szó szerint idézve/

Melynek erejével az orosházi uradalmi tiszttartóság és az ezen köt levelet aláíró Orosháza helysége házzal bíró, földetlen lakosai között... gróf Károlvi familiának nagyszénási pusztájából a folyó 1824. esztendei Szent Mihály naptól számítva, egymás után következő újabb hat esztendőre kiadott 4.500 hold földnek részint harmados műveletű szántás vetésre, részint feles használására... egyezés tétetett.

l. A bérlők által eddig művelt 2.400 holdat az uraság ismét átadja. Ezt a területet három darab 800 holdas táblára kell felosztani.

2. A három egyforma területet minden évben fel kell szántani, úgy mint ugarló, keverő és mag alá való szántással. (tehát háromnyomásos gazdálkodás folyt. Gy.A.) Az őszi, tavaszi vetést és az ugart természetesen minden évben váltani kell. A szántás után a földet konkolytul, fűmagtul jól kitisztított, rostált tiszta búzával be kell vetni. /őszi/

5. Addig egyik bérlő sem vethet, amíg a földje végénél a magot ponyvára hintve a helybeli uraság embere azt meg nem vizsgálta.

6. A legtisztábban vetett búzában is nőhet tavalyról maradt rozs vagy konkolv. Minden bérlő köteles ezeket a gyomokat "amint a fejét kihányta, tőbül kigyomlálni, kiirtani. ".

7. Az első pont szerint minden művelőnek őszi és tavaszi négy-négy hold földje harmados adózás alá esik. Minden harmadik kereszt vagy vontató szalmás életet(=gabonát) a saját kocsiján a kijelölt nyomtató helyre kell szállítania, és ott ki kell nyomtatni (=a cséplés egy kezdetlegesebb formája.)

8. A saját részét mindenki csak ezután viheti el, ha az adót (harmadot) leadta.

9. Az egy-egy nyomás 800 holdnyi .szántóföldeken kívül az uraság ad a mívelőknek 800 holdnyi kaszálót is. Ezt felesben kötelesek lekaszálni, összegyűjteni és a leadandó részt a kijelölt helyre összehordani, majd kazalba rakni.

10. Az urasági 700 hold legelő továbbra is az uraság juhai számúra lesz fenntartva.

14. Az új hat esztendőre ismét minden bérlő kap egy-egy hold földet, ahol takarmányt termelhet. Ezért évente 3 forintot tartoznak fizetni.

l5. Köteleztetik minden harmados mívelő a négy-négy hold után összesen két napot szekérrel, vagy négy napot gyalog az uraság részére ledolgozni minden esztendőben (=robot).

I6. A hat esztendő letelte után minden szerződő köteles az egy holdnyi .szérűskertje árkolását behúzni. gunyhóját, .szárnyékait elbontani, mivel az uraság semmi állandó épület építését azokon nem enged. Sem az épületekért, .sem a kutakért kárpótlást nem fizet.

l7. A bérlők közül három megbízható, előkelőbb embert az uraság kinevez vezetőül. Az ő kötelességük, hogy a szántást, vetést, betakarítást felvigyázzák. A rossz. mívelőt maguk közül kizárják a beszedett árendát, adót az orosházi pénztárban befizessék, a helybeli tisztnek .segítségére legyenek. Ezekért olyan kedvezményben részesülnek, hogy öt holddal többet mívelhetnek mint a többiek, és termésükből az uraságnak ötödrészt adnak.

18. Mi, fentebb írt bérlők az ezen köt levélben foglalt, és előttünk az orosházi bírák jelenlétében felolvasott l7 pont kötelezettségeit vállaljuk. Azok betartására mindenki egyért, és egy mindenkiért vállalt kezességgel magunkat kötelezzük.

Ezen köt levél mindkét fél aláírásával megerősítve, három példányban kiadatott.

Ahogy telt az idő, az orosháziakból lassan szénásiak lettek. Amikor Károlyi György 1854-ben kijelölte a mostani falu helyét, ide már nem gunyhókat építettek.

Ez volt tehát az egyik módja a földek bérbeadásának, műveltetésének. Volt egy másik módja is. Idézzünk egy másik szerződésbő1 is, amelyet szintén orosháziakkal kötöttek. (Nem szó szerint idézve.)

Mely egy részről a gróf Károlyi famíliának orosházi tiszttartósága, mint kiárendáló, más részről az orosházi bírák és község, mint haszonbért kivevő felek között.

1825 Szent Mihály nappal 6956 hold első osztályú föld árendája kitellett. Az 1824-es leányági osztály után Károlyi részére megmaradt 4345 hold szántó, legelő, kaszáló föld. E birtok új árendájára nézve Erdélyi János jószágigazgató határozata szerint a következő egyezség tétetett: A tiszttartóság az uraság részéről a fent említett első osztályú 4345 hold földet (melyből 1702 holdat feltörtek), 1825-től 26-ig, vagyis egy esztendőre a bíráknak és a lakosoknak árendába kiadja.

1. Ezt a pusztarészt kivevő bírák és lakosok kötelezik magukat, hogy minden hold után egy ezüstforintot fizetnek. A teljes összeget, 4345 forintot a következő megosztásban fizetik be az uradalmi pénztárba.
2. E summának (=összegnek) 1/3-ad részét, vagyis 1448 forintot ez év Szent András napjára (november 30.), mindjárt őszi vetés után. A második részt 1826 június 27-ig, harmadik részt pedig augusztus 31-ig kötelesek leróni.
3. A fenti összeg kifizetésének biztosítására a bírák és lakosok minden ingó és ingatlan vagyonukat az uraság részére lekötelezik. Mindenki egyért és egy mindenkiért jótáll. Ezen kívül a kötelesség erősítéséről a helységnek száraz malmait és kortsmaházát lekötelezik.
4. A jelen kötelező levél 3 egyenlő párban az illető felek aláírásával és pecsétjével megerősítve kiadatott.

Traznovszky György tiszttartó

Göndös István bíró

Szikora István törvénybíró, stb.

Ezek a viszonyok Szénáson az 1848-as forradalom idején sem változtak meg.