I.

Nagyszénás nagyközség létezéséről Zsigmond király 1403. november 23-án kelt adománylevele tesz először említést. Történelmi tény tehát, hogy 1403-ban településünk - akkor ZENASEGHÁZA /Szénásegyháza/ néven - már lakott terület volt. Bizonyosra vehető, hogy a falut nem az oklevél kiadásának évében alapították. Igy a Zsigmond - adománylevél alapján joggal feltételezhetjük, hogy legalábbis egy emberöltővel korábban, az 1300-as évek utolsó harmadában községünk őse már létezett. Addig, amíg újabb, Szénás korábbi létét igazoló okirat elő nem kerül, községünk dokumentált létének kezdetét 1375-1380-nál korábbra tudományosan megalapozottan nem datálhatjuk.

Arpád-kori helységneveinket szinte kizárólag birtokadományozási oklevelek alapján ismerjük: ezekben ugyanis felsorolják az adományozott települések nevét. Azonosításuk a mai településekkel sokoldalú vizsgálódást igényel. A mi Zsigmond adománylevelünk értelmezése nem okoz gondot: az ott említett települések nevei, és a legközelebbi szomszéd Szenttornya említése félreérthetetlenné teszi, hogy az oklevélben említett Zenasegháza a mai Nagyszénással azonos.

Vajon létezhetett az ős-Szénás az oklevél által hitelesített 1403, illetve a reálisan visszakövetkeztetett 1375 - 1380 előtt is? Elképzelhető. A ránk maradt és ismer adománylevelek a tatárjárásig 20, a tatárjárástól a XIV. század közepéig 22 Békés megyei települést említenek név szerint. Mivel négy településnév /Békés, Szarvas, Ege, Gyúr/ mindkét korszakban dokumentált, így az Árpád-kor Békés megyéjének mindösszesen 38 településnevét ismerjük. Ugyanakkor Kovalovszki Júlia csupán Orosháza környékének 30x30 kmes területén 43 Árpád-kori település nyomait mutatta ki. Ha Kovalovszki Orosháza környéki településsűrűségi adatai átlagosnak tekinthetők, a megye akkori településeinek száma 150-re tehető. Az oklevelek 38 települést említenek, a becsült településszám tehát - eddigi okleveles ismereteink alapján anonim marad. A felsorolatlanok között ott lehetettSzénás

Itt jegyzem meg, hogy míg Szarvast 1200-ban, Kondorost 1229-ben, addig Gádorost 1436-ban, Orosházát pedig 1446-ban említi birtokadományozó oklevél.

"Amint ismeretes, a jobbára oklevelekben fennmaradó helynevek egy adott időben a tulajdonjog biztosításának igénye révén kerültek megörökítésre írásos formában. A tulajdonjog optikáján át készült pillanatfelvételek, amelyekből csak nagyon szerencsés esetben állítható össze egy kisebb terület településhálózatának teljes képe. Egy adott vidéken általában több településsel kell számolnunk, mit amennyivel a fennmaradt oklevelek által megőrzött adatok tartalmaznak.

A terepbejárás eredményeit rögzítő térképek pedig mintegy több idősíkot vetítenek egymás mellé, illetve egymásra, hiszen az összes honfoglalás-, .Árpád- és a későbbi középkorban létezett települést egyszerre ábrázolják. Ezek jobbára megbízhatóan elkülöníthetők, ám egy-egy koron belül a rendelkezésre álló módszerek hiányos volta miatt - a szerzők nem vállalkozhattak további részletesebb időbontásra, azaz, annak meghatározására, hogy az illető települések az egész korszakban, vagy csak annak egy részében álltak-e fenn. Mi úgy véljük, hogy ... a telepek egy jelentős része pusztán néhány emberöltőn keresztül állt fenn. Ebből következően egy adott időpontban, meghatározott területen az oklevelekben szereplőknél több, a topográfiai térképeken feltüntetetteknél kevesebb település létezett." 1

"Orosháza környékének középkori lelőhelyeit ... Kovalovszki Júlia kutatta. 30x30 Km-es területen összesen 53 lelőhelyet gyűjtött fel. Belőlük 43-at tart település jellegűnek. A mi korszakunkra nézve háromféle meghatározással él: 1. Árpád-kori templomos falu, 2. Árpád-kori templom nélküli falu, 3. későközépkori falu, Árpád- kori előzménnyel." 2

Kutatásait Kovalovszki Júlia térképre vetítette. E térkép tanúsága szerint községünk mai belterületétől északnyugatra, nagyjából Pálmatérrel egy magasságban, az egykori Szénás-ér partjánál egy templom nélküli, és egy feltételezetten templomos /tehát jelentősebb, folyamatosan lakott / X-XI. századi falu nyomát fedezte fel, míg déli irányban, a Hajdúvölgyben honfoglaláskori temető meglétére utal.

Nem kizárt tehát, hogy Szénás a teljes Árpád-korban létezett. Újabb írásos adat felbukkanásáig azonban csak azt fogadhatjuk el vitathatatlan tényként, hogy községünk területén az adott időszakban lényegében folyamatosan megtelepedetten éltek emberek.

Ezt a települést a XN-XV. század fordulóján Szénásegyházának hívták, s egyértelműen a mai Nagyszénás ősének, elődjének tekinthető.

A lakott települések létrejöttében különösen fontos szerepet játszik az adott térség vízrajza, talajminősége és növényzete. Ezek optimális együttese biztosítja ugyanis a megfelelő élőhelyet a természeti adottságokra meghatározó módon ráépülő termeléshez, a növénytermesztéshez és állattenyésztéshez. Megyénk felszíni adottságai lényegében a honfoglalás kora óta változatlanok: a folyók nagyjából ma is ott folynak, ahol ezer éve folytak, s a domborzati viszonyok is csak jelentéktelen mértékben változtak. Az erózió, feltöltődés, mezőgazdasági művelés, a folyamszabályozások következtében a kisebb természetes vízfolyások közül nem egy ma már csak nyomaiban létezik. A vizsgált korban azonban községünk körzetében több természetes élővíz /ér/ folyt.

"Az Ős-Maros legészakibb ága, a Kamutvölgy, amely Békéscsabától a Szarvas melletti Galó-halomig húzódik - oklevélben megjelenő neve: Kamut-ér is mutatja, részt vett a vizek elvezetésében. Hasonló szerepet töltött be a Kamut-érrel párhuzamosan futó Kondoros-ér, amely a Kondoros völgyben haladt, majd Kondoros községben több ágra szakadva folytatta útját. A Kamut- és Kondoros-ér vizét a Szarvas táján induló, és Szentesnél betorkolló Veker szállította a Kurcán át a Tiszába. A Vekernek Ikere nevű mellékága ismeretes az oklevelekből. Ugyancsak a Kurcába torkollik a Fábiánsebestyén határából induló Kórógy-ér, amelynek nevét Anonymus említi Gestájában. Legjelentősebb mellékágának, a Mágocs-érnek nevét Mágocs helység elnevezése hagyományozta a középkorból.

A Mágocs-ér, a Csikós-ér, valamint a Szénás-ér elnevezését Ssénás falu örökítette az utókorra, az un. Hajdúvölgy részei, amelynek árka a Mácsa - Kürtös vonaltól Nagykamarás - Csorvás - Nagyszénás vidékig terjedt." 3

Az ős-község tehát egyrészt a Szénás-ér, másrészt a Hajdúvölgy vízfolyására, mint itató, vízlelő helyre - támaszkodhatott.

Másfelől "Már Mendöl Tibor felhívta a figyelmet a felszíni vizeken kívül arra a lehetőségre, hogy a felszínhez közeli talajvizet is kihasználhatták elődeink vízszükségletük kielégítésére... A kútnak két formáját ismerte a középkor embere vidékünkön. Egy-egy földalatti ér vonalát eltalálva bővizű kutat áshattak. /pl.:Székkutas/. Kutakat ástak ezen kívül a nyáron és ősszel elapadt vizű erekben is. /pl.:Kútvölgy/." 4

Vízben tehát elődeink nem szenvedtek szükséget. A "Körös-Tisza- Maros köz emberének megélhetésében mindig fontos szerepet játszott az állattenyésztés... A környéken lévő rétek, kaszálók emlékét őrizte meg a Békés megyei Szénás falu neve is." 5

Feltehető, hogy az akkori Szénás lakói elsősorban állattartással foglalkoztak. Bár a 150 évvel későbbi adóösszeírás jelentős búza- ,kender-, káposzta-adóról ad számot, nem tekinthetjük bizonyítottnak, csak joggal feltételezhetőnek, hogy a XIV. század vége lakosai a kenyérgabonát, főzelékfélét is maguk termelték meg. Erre a kérdésre egy esetleges ásatás eredményei adhatnának egzakt választ.

"A honfoglalók régióinkban 895 körül jelentek meg, ugyanis a Tisza völgye azon területek közé tartozott, amelyet az elsők között szálltak meg... Vidékünket a Vata /Csolt/ törzs és Ajtony törzsének elődje szállta meg... Anonymus szerint Velek és Ond fia Ete nemzetségének egy része is a Körös-Tisza-Maros között, illetve mentén telepedett le... A honfoglalók szívesen helyezték szállásaikat víz közclébe. Ezek a vízparti, kezdetben téli szállásként használt telepek többnyire

előzményeként szolgáltak az állandó falvaknak. Temetőiket számos helyen... feltárták..." 6

Így Szénás déli határában, a Hajdúvölgyben is. "...óvatosan feltételezhetjük, hogy a folyók mellett a XI-XiII. században kialakult az egymást általában 4-5 kilométeres térközökben követő faluk hálózata... A Jankovich B.Dénes által szerkezetükből következően falu szerűnek tekintett települések lehettek vidékünkön a földművelő életformát folytató közösségek lakóhelyei. A szarvasi járásban a 483 közül 55 volt az ilyen jellegű telep, Hódmezővásárhely vidékén a 66-ból 18 volt a számuk. Ebből következően úgy véljük, hogy a KörösTisza-Maros köz vidékén is szilaj /rideg/ tartású állattenyésztés adta a lakosság nagyobb részének a megélhetés fő forrását. Nem tételezhetjük fel, hogy a földműves faluként megjelölt települések lakói helyzetváltoztató életmódot folytattak volna. Ellene szól, hogy nagyobb részük a késő középkorban egyaránt a vad talajváltó, parlagoló rendszerben művelték a földet. A bőséges földterület, valamint a termékeny föld biztosította az egyszerű földművelési forma... stabilitását. ... Az összlakosságot tekintve elfogadható Győrffy György számítása, mely szerint a népsűrűség e térségben négyzetkilométerenként 6 főben állapítható meg, és jóval az ország népesebb területeinek átlaga alatt volt." 7

Így röviden áttekintve az ős-Nagyszénás környékének vízrajzi, természetföldrajzi adottságait, a kor településszerveződési szokásait, megállapíthatjuk, hogy minden feltétel adott volt egy meghatározóan állattartó, de földműveléssel is foglalkozó lakosságú település létrejöttéhez. A Hajdú-völgy

ben jelzett honfoglaláskori temető, a Szénás-ér partján jelzett templomos és templom nélküli falu nyomai a község területének lakottságát a honfoglalástól igazolják.

"1403-ban Zenasegháza a gyulai uradalomhoz tartozó község volt, de nagyon kicsi település lehetett, mert az oklevél az utolsók közé sorolja. Az oklevél kelte 1403. november 23. Zsigmond király adománylevele ez Maróthi János macsói bánnak. Ebben Szénásház /Zeneseghaz/ nevű, Békés megyében lévő községet sok más Békés és Zaránd megyékben levő, a gyulai uradalomhoz tartozó birtokkal együtt 'azok összes bármilyen barmaival és tartozékaival adományozza Maróthi Jánosnak és örököseinek és örökösei összes utódjának örök jogon és visszavonhatatlanul.'

A Maróthiak alaposan átalakították Békés megyét. Építkeztek, szerveztek. 1403-1405 között felépítették a gyulai várat, amely nemcsak a Maros-Körös köz legfontosabb erőssége volt, hanem az óriási, megyényi területű uradalom központja is. Ennek következtében Gyula lett a török előtti agrártermelés legfejlettebb időszakának centruma. Mindez közvetlenül kihatott Szénás fejlődésére is.

Szénás lakosairól az első híradás - Karácsonyi könyve szerint - az, hogy 1468-ban tizenegy szénási jobbágy /néhánynak a nevét is említik: Oláh, Nemze, Szabó, Bakócz, Kolompár, Szénási, Csiszár, Baka/ részt vett Sopron falu feldúlásában. Ez az első névemlítés a szénási jobbágyokról. 1471 ből ismert Szénás első bírája: Bánya Lukács, aki jelen volt a szentetornyai bíró beiktatásán.

A bírtok 1476-ban a királyra szállt vissza. Az uradalom fejlettségének és Gyula város korszerűségének bizonyítéka, hogy a király, Hunyadi Mátyás még abban az évben kiváltságot biztosított Gyula városának és a város polgárainak, kereskedőinek. Gyula városát és a gyulai uradalmakat, többek között Szénást is, 1482- ben Corvin Jánonak ajándékozta Mátyás.

Corvin János 1490 táján egyik hívének, Várkonyi Mihálynak ajándékozta, de azután visszavette tőle. Nagyon harcias jobbágyok lakhatták akkoriban Szénást, mert Várkonyi idejében, 1498-ban 41 idevaló jobbágy Donáthtornyán erőszakoskodott. Köztük volt a bíró is: Sólyom Máté és az esküdt, Tarbó János. A többiek? Szabó, Vadas, Gyenge, Kajla, Tatár, Szőke, Tőzsér, Okri, Dienese, Belczi, Koros, Botos, Nagy, Igód, Pazmad, Veleszi, Majos, Tok, Fodor, Polgár, Bacz, Tóth, Pap és Kis neveket viseltek...

Ettől az időtől kezdve / az 1400-as évek végétől/ számos oklevélben szerepel Szénás. Mindig a gyulai uradalom részeként említik. Pl.: II. Ulászló király 1506. december 8-i oklevele, amely Corvin János és fia, Kristóf herceg halála után Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnek és árván maradt leányának, Erzsébetnek adományozta a birtokot, részletesen felsorolva az uradalomhoz tartozó községeket, Szénást is. Szénás története abban az időben szorosan összefonódott a Körös-Maros köz sorsának alakulásával.

Corvin János leányának és özvegyének halála után. /mindkettőt Gyulán temették el / II. Ulászló király Brandenburgi György kezére juttatta az uradalmat 1510-ben, azért, hogy György őrgróf békés- zarándi urasága ezeket a területeket az akkori Erdélyben már előretörő Szapolyaival szemben II.Ulászlónak biztosítsa.

A mohácsi csatavesztés után ütközőpont volt a megye. Pártviszályok dúltak amiatt, hogy a két király, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai közül melyiknek az oldalára álljon.

1530-ban foglalta el Szapolyai serege a gyulai várat Czibak Imre váradi püspök vezetésével. Ettől kezdve Szénás Czibak tulajdona volt, és akkor foglalták el a szánásiak a királyságiaktól a "Nádas" és "Bodzás" nevű réteket.

Néhány adat az ezerötszázas évek közepéről: akkoriban elég nagy község volt Szénás, 1553-ban 42, 1556-ban 76, 1560-ban 81, 1562- ben 109, 1864-ben 91 kapu után fizettek adót. 1553-ban 26 forint füstpénzt fizettek. 155-ben 1 1 gyulai köböl búzát és 7 köböl árpát adtak kilenced fejében. 1562ben 72 jobbágynak volt itt vetése, 18-nak nem. A 72 jobbágy termesztett 404 kalangya /kévéből rakott kereszt/ és 2150 vontató búzát és 454 vontató árpát. 1559-ben Kis Lukács volt a bíró, utána Hegedűs Mátét választották meg, de nem fogadta el, inkább lefizette a bírságul szabott 6 forintot. Helyette Nagy Kelement választották bírává." 8

"A földművelés rendes módja nálunk is abban állott, hogy a jobbágy teljesítette az összes munkát, és a termés 1 kilencedét földesurának adta. Később a jobbágyos földesurak arra kötelezték egyes jobbágyaikat, hogy néhány darab földet ingyenesen a földesúr számára műveljenek meg. Ez volt a majorrsági, másként: allodiális gazdálkodás... A gyulai uradalomban már 1525-ben rendszeres majorsági gazdálkodást folytatnak. Az 1561-es összeírás szerint Mező-Berény, Gyúr, Kondoros, Décse, Szénás, Eperjes és Püly voltak azok a helyiségek, amelyek a földesúr számára szántani és vetni voltak kötelesek.,.

A majorságilag gazdálkodó uradalmak természetesen gazdatiszteket, ispánokat is tartottak e végre...

1534-ben Czibak Imrének szénási gazdatisztje Bénó nevű volt... Vármegyénkhez ez idő szerint a gabonaneműek közül búzát, árpát, zabot és kölest termesztettek... Az árpát serfőzésen kívül használták még abrak gyanánt, továbbá sertéshízlalásra, miután a sertéseket a makkról lehajtották. A zabot szintén etették abraknak, de kisebb mértékben... Kölest csak egyes falvakban termesztettek... A termés nagysága ... roppant változó volt, s az esőzéstől függött. Ha eső nem volt, a szárazság mindent kiölt. 1561-ben pl.: az elvetett mag ki sem kelt, hanem csak 1562-ben hajtott ki... De 1563-ban már bő termés volt...: Szénáson 404 kalangya és 2150 vontató búza, 454 vontató árpa termett. A vetemények közül termesztették a borsót és a káposztát... 1536-ban említik a kírályságiaknak Királyság és SZénás határán eső kertjeit..." 9

Mindezekből joggal következtethetünk arra, hogy a török csapatok egy' erőteljesen fejlődő, a kor kelet-európai fejleltségének megfelelő, akkori szinten modernnek tekintheteő mezőgazdaságú Békés megyét, ezen belül egy jelentős lélekszámú, virágzó Szénást hódítottak meg.

1566 augusztus végén - hosszas ostrom után - a török elfoglalta Gyula várát, így a gyulai uradalomhoz tartozó Szénás falu is török uralom alá került. "Gyula... elfoglalásával teljesen megszilárdult az Oszmán birodalom Magyarországon előretolt hadállása, amelyet azonban mindvégig egy védelmi övezetnek tekintettek. Éppen ezért török polgári lakosok családjukkal együtt viszonylag kevesen jöttek ide letelepedni. Mindamellett az újonnan meghódított magyarországi területeket teljesen beillesztették az oszmán birodalom közigazgatásába."10

Az ottomán birodalom a feudalizmus sajátos formáját valósította meg. Minden földterület, így a meghódított gyulai szandzsák földjei is a szultán birtokát képezték. A szultán tulajdona egybeesett a török állam tulajdonával. A befolyt adók az állam /szultán/ fontos jövedelmét jelentették, ezért rendszeres és alapos adóösszeírásokat végeztek. Ezeket defternek nevezik. Községünk két összeírásban: az 1567-es defterben és az 1579. évi defterben szerepel.

Természetesen, mint minden feudális állam, a szultán is adományozott birtokot. Ilyen volt pl.: az egyháznak adományozott TIMÁR-birtok. Az adományozottak azonban csak használták, de nem örökös tulajdonnal birtokolták a földet és a rája /=keresztény/ jobbágyokat. Igyekeztek a gyakran csak néhány éves használati idejük alatt a legtöbbet kizsarolni a birtokból, így alapvetően rablógazdálkodást folytattak. Viszonylag háborítatlanabb volt a fennmaradási, fejlődési lehetősége azoknak a településeknek, amelyek állami /szultáni/ birtokok maradtak. Nagyszénás is ilyen HASZ birtok volt, lakosok adó- és tizedfizetési kötelezettségeiket évi átalányösszegben róhatták le. Az adóösszeget az összeíráskor állapították meg az előző 3 év átlaga alapján, s a következő összeírásig ezt az összeget kellett a kincstár részére évente befizetni.

"Az egyes települések névsorának elkészítésekor az összeírónak a családfő mellett nyilvántartásba kellett venni annak nagyobb nőtlen fiait, a vele egy háztartásban élő nőtlen férfi testvérét, vagy akár vejét és szolgáját is. Vezetéknéven azonban csak a családfőt írták be, míg a vele egy kenyéren élőket csupán keresztnevükön sorolták fel... A nevek fölé jegyezték be esetenként a juhok darabszámát... Az adózó a családfő volt." 11

Szénás, mint a szultánnak adózó hász birtok, az 1567. évi összeírás alapján 1579-ig évi 35.000 akcse /pénzegység/ átalányadót fizetett. Az 1579. évi összeírás után az évi átalányösszeg 70.000 akcséra emelkedett. /Hogy ennek értékéről fogalmunk legyen: megközelítőleg 1 kg búza piaci ára volt egyenlő 1 akcséval./ Az adózáshoz . szükséges pénz előteremtése szükségszerűen élénk kereskedelmi tevékenységet tételez fel. Alátámasztja ezt az a rendelkezésünkre álló adat, hogy Vác város vásárán 1563. július 22. és 1564. március 9. között a szénási lakosok 410 szarvasmarha eladása után fizettek vámot.

Milyen adókat fizettek?

Minden családfő fizetett dzsizje-adót /kapu-adót/ évente 50 akcse értékben. Ezen kívül a termés tizedének árát fizették a gabona-, kender-, széna-, káposzta-, lencse-, gyümölcstermés után. Fizettek még méhkas-, sertés-, bárány-, boreladási- /un.:hordó- adót/ és tűzifaadót is. Adóztak a házasodásért, sőt a helyi hatóságoknak lerótt bírságból is. Mint már említettem, az összeíráskor az előző három év átlaga alapján kivetett adókat a következő összeírásig /az új adó megállapításáig / fizetni kellett. Szénáson az egy családra eső adóátlag 1567-ben 311 akcse, 1579-ben 483 akcse volt. Az adózó családfők száma 1563-ban 133, 1567-ben 113, 1579ben 145. / 1579-ben Békés város 456 családot, Gyula város 159 családot, Decse 157 családot számlál. Összességében Szénás a negyedik, a falvak között a második legnagyobb település volt ez időben.

A török ezeken a rendszeresen beszedett adókon túl a szultán hadjáratai alkalmával rendkívüli adókat is kivetett. Az itt élők helyzetét súlyosbította, hogy a magyar földesurak is igyekeztek érvényesíteni jogaikat.

"1572-ben Szénássy István nevű földesúr birtokába került. Szénássy követelései a jobbágyokkal szemben igen súlyosak voltak. Megkövetelte a kilencedet, a tizedet, ezenkívül azt, hogy a földesúr részére vessen minden jobbágy egy köböl búzát és egy köböl árpát, mindezeken felül egy hétig tartó ingyenes kaszálást, egy hétig tartó fahordást és harminc fél hordó bor kiárulását.

Közben a jó minőségű szénási föld birtoklásáért - hiszen a nevét is azért kapta, mert igen jó széna termett a környéken - pereskedni kezdtek az urak: a beiktatott Szénássy és annak a Várkonyi Mihálynak az örökösei, akinek annak idején Corvin János ajándékozta a birtokot.

A török hódoltság idején a földesurak elhagyták a megye területét, a jobbágyság maradt. Az elmenekült földesurak számon tartották birtokaikat, pereskedtek azokért és főként fegyveres adószedőket küldtek, akik még megsarcolták a jobbágyfalvakat a hódoltság területén." 12

IV

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a török megszállás nem jelentette rögtön és azonnal Szénás pusztulását. A kemény szultáni adók és a nem kevésbé kemény magyar földesúri adóztatás kettős terhe alatt sem roppant össze a középkor végi Szénás. Az ismert két török összeírás közötti 13 évben lakossága 32 családdal gyarapodott, s a kettős adózás terheinek elviselése gazdasági életképességét tanúsítja. Békésebb égtájakon egy ilyen vitalitású falu rövidesen várossá fejlődött volna.

1596-ban azonban a temesvári beglerbég zsoldjában álló tatár segédcsapatok feldúlták vidékünket. A lakosságot megölték, vagy rabláncon elhajtották. A falvakat feldúlták, felégették. Szénás is elpusztult. A XVII. század elején a megye területe szinte lakatlan pusztaság volt.

Szénás a XIX. század elején történt újratelepítésig puszta is rnaradt. Ujratelepítése, a második Szénás történetével egy másik dolgozat keretében foglalkozunk.

A középkori Szénás feltehetőleg a honfoglalástól, bizonyítottan a XIV. század végétől 1596-ig állott fenn. Ezt a települést joggal tekinthetjük a mai Nagyszénás ősének, történetüket a mi történelmünk előző fejezetének. A mai Szénásnak nem csak jelene és jövője: tiszteletreméltó múltja is van.

Tisztelet az elődöknek.

Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, brandenburgi őrgróf, a szent római birodalom általános helynöke és Csehország kormányzója. Jelen levelünkkel emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy mi, akik az isteni kegyelem támogatásával kezünkben tartjuk a királyi jogart, és szerencsésen vezetjük a fejedelemséget az Isten oltalma alatt, és előrelátó megfontolással mérlegeljük összes híveink hűségét és serény tetteit, természetes királyi bőkezűséggel szoktuk megjutalmazni a méltó hőstetteket, megfontolván és királyi elménkben visszapergetvén szeretett hívünk, a nagyságos férfiú, Maroth-i János macsói bánunk kiemelkedő hűségét és dicséretre méltó engedékenységét, őszinte és erényes szívességeit, melyekkel felségünknek, magunk és országunk sok, szerencsés és változó kimenetelű ügyében, sokféle helyen és időben dicséretes tevékenységének eredményes és fáradhatatlan gondoskodása révén törekedett tetszeni..., jóllehet sokkal nagyobb kitüntetésünkre lenne méltó, érett megfontolás után, felségünk biztos tudomásából, hű főpapjainkkal és báróinkkal tanácsot tartván, Gyula, Bagd, Krakó, Ujfalu, Szentmóroc, másik Szentmóroc és harmadik Szentmóroc, Izsák, Turgony, Szerhet, Doboz és másik Doboz, Szanna, Kakucs, Szcntbenedek, Gyirke, Gyúr, Berény, Békés, Ditér, Vári, Kamarás, Pél, Simánd, Atyás, Kávás, Fajdas, Köbli, Somos, Móroc, Hégenháza, Décse, Bakadegyház, Bercsénegyház, Keresztúr, Veresegyház, Kondorosegyház, Pitvarosegyház, Kerekegyház, Buzér- Hegyesegyház, Fazekasegyház és Szénásegyház /Zenaseghazl nevű, Békés és Zaránd megyékben lévő birtokainkat azok összes bármilyen hasznaival és tartozékaival, tudniillik az egyházak kegyúri jogával, szabadságokkal, hetipiacokkal és vízfolyásokkal, mocsarakkal és a Büngösd Byngusd/ nevű halastóval és más halastavakkal, állóvizekkel, tavakkal, kaszálókkal, nádasokkal, erdőkkel, berkekkel, dombokkal, völgyekkel, jelen iratunkban név szerint meg nem nevezett falvak birtokaival, helyével és a hasznok összes más és minden egyes teljességével az előbb írt birtokok ama határvonalai és régi határai között....

amely (birtokok) más időben néhai László vajda fiáé, az örökösök vigasza nélkül elhalt Jánosé voltak, és onnan mondott országunk szokása szerint királyi kezünkre jutottak, amely (határok) mellett azokat a (birtokokat) tulajdonosaik régtől fogva birtokolták, és teljesen ama joggal, mellyel rendelkezésünk alá került és a fent mondott módon királyi kezünkre jutott, új adomány címén az említett nagyságos férfiúnak, Maroth-i János fiának, Jánosnak, macsói bánunknak és általa örököseinek és örökösei összes utódjának királyi kezünkből adtuk, adományoztuk és juttattuk, sőt adjuk, adományozzuk és juttatjuk örök jogon és visszavonhatatlanul, hogy tartsa, bírja és birtokolja jelen oklevelünk tanúsága mellett...

Zsigmond király oklevele, 1403, nov.23. Kiadva: Gy·U 3-4., 6- 7.old.Latin. Kristó Gyula fordítása - A gyulai uradalom kialakulása l. Karácsonyi János: Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése" Évk. VIII., 113120.o1d. Az oklevélben szereplő birtoknevek agnoszkálása Göndöcs Benedek /Újabb adatok Békés megye s különösen Gyula városa XV. és XVI. századbeli történetéhez, Évk.VII., 80.oldJ és Karácsonyi János (Békésvm. tört. I.219. old.) alapján történt. A megadományozott Maróthi János életútját Karácsonyi János (Maróthi János macsói bán élete, Évk. XIIIJ, 5-29.o1d.) vázolta fel.

Deche /Décse/ falun és Szenas /Szénás/ ezt akaron törvyn szerynt, mint több falvyk is:

1. Mynden helyes yobbágy vesen egy-egy köböl búzát és egy-egy köböl árpát, mynt masutt valo yoszagonkban törvin szerynt tarthoznak vele, annak bethakarasa ygazan es felhordasa,

2. Masodyk szolgalatya. Mynden helyes yobbagyom tartozik egy-egy hetre kaszalas és annak bethakarásával, ygazan tartozzanak, mynt egyeb heleken való joszagonk csclekedik törvin szerint,

3. Fahordasra, rendszerynt hetre, mynden helyes jobagy tartozik,

4. Tyzed-Kylenchedeth tartoznak felhozni, ygazan buzabol, arpabol, baranbol és mehbol és mynden tavasból, mynt egyeb yoszagonkbol felhorgyák

5. Ötödik. Törvyn szerynt valo adayokat estendő althal ygayan megagyak,

6. Hathodík. Borarolas az ket falura hatvan felhordo bor,

7. Hethedyk. Bythang byrsag az my essy, azt is kívánom hytek szerynt,

8.Nyzolchyadik. Az ky Feyen (?) yoszagan marad es elszőknek, az en bűnthethesem lesz...

Forrás:

Szénássy István meghagyása décsei és szénási jobbágyainak szolgáltatásaikról, év nélkül (1573 körül). Kiadva: Karácsonyi János: Az érkeserűi Fráter család levéltárának Békés megyére vonatkozó oklevelei, 38-39. old. Magyar.- A megye területéhez közel lakó, váradi, jenői földesurak még a XVII. század folyamán is természetben kívánták jobbágyaik szolgáltatásait. A magyar jobbágy rendszerint kétfelé, sőt szerencsétlenebb esetben (ha erdélyi földesúr is jogot formált a birtokra) - háromfelé adózott. A jobbágyok kétfelé adózását már az 1548:24 tc. (CIH 1526-1608, 234-235.o1d.) törvényesítette, s attól függetlenül folyt az adó behajtása, hogy lI. Szelim 1567-ben nem egyezett bele, nem tűrte, hogy atyja (Il. Szulejmán) "győzelmeinek gyümölcsét az ellenség szedje le". (L.Virágh Ferenc: Török hódoltság Gyula térségében, 66.olci.) A hódoltsági terület adózási viszonyaira összefoglalóan 1. Szakály Ferenc: A hódoltság magyar részre adózása, 17-l8.old. Karácsonyi János (Békésvm. tört. l. 292.o1d.) megállapította, hogy a "rnagyar földesurak majorsági gazdálkodása megszűnt".