A Nagyszénás 2. sz. régészeti lel?hely feltárása 1999. ?szén megtörtént. Az ásatás utolsó napjaiban, mely ismét sok örömet és izgalmas napot szerzett a Helytörténeti Csoportnak, s nem kevesebb örömet fog feltehet?en az olvasóknak a tanulmány böngészése, mind gyakrabban került szóba a megírandó dokumentáció, melynek elkészítését Dr. Szatmári Imre volt szíves elvállalni. A tanulmányban, mely e kötetben az olvasók kezeihez is eljut, minden részletében megismerhet? a munka eredménye, egy községünk területén elhelyezked? Árpád-kori település temet?jének és templomának feltárása.

Miközben arról próbáltuk faggatni Dr. Szatmári Imrét, hogy milyen következtetéseket tud levonni az itt talált alapok maradványaiból, hozzánk való szívessége jeleként felvetette, hogy az ásatás el?tti ?kontárkodásunk? rövid története is megjelenhetne ugyanebben a kötetben, mintegy el?zményeként az ásatásnak. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy a meglév? jegyz?könyveket, melyeket a fúrások során készítettünk, némi leírással kiegészítve papírra ne vessük, s át ne adjuk a tisztelt olvasónak.

Azt, hogy a fúrások milyen mértékben voltak eredményesek, Dr. Szatmári Imre fogja munkájában értékelni, a szakember pontosságával és szakértelmével. Így err?l mi nem is ejtünk szót. Helyette rövid áttekintést kívánunk adni a talajszondázás módszerér?l, az általunk elvégzett fúrásokról, és bemutatnánk mindazokat a hipotéziseket, amelyeket az ásatás el?tt egy évvel, a még szemünk el?tt rejtve lév? alapokkal kapcsolatban felállítottunk.

E feltételezések esetében, minden mondat elejére oda kell képzelni egy ?Talán?-t, hiszen sok esetben a kibontott szelvények sem adnak teljes bizonyosságot a múltról, hogyan adhatnának a földbe, és a múltba csak éppen belecsipeget? fúrások.

Rózsa Gábor írja egyik munkájában:
?A gyakorlati régészeti munkával foglalkozó (1954-ben megjelent régészeti kézikönyv) els? kötetében a szerz?k óva intenek a régészetileg feltárandó területek un. próbafúrásaitól, mert a fúrás csak nagyon kis helyr?l ad tájékoztatást a várható jelenségekr?l, s azok rétegtani viszonyairól. Bizonyos rétegz?dést meg lehet ugyan állapítani, de abból következtetni alig lehet. Általában a költségmegtakarítással fordított arányban álló hibalehet?séget rejt magában, ezért ne alkalmazzuk!

A szerencsénkre ma is közöttünk él? és alkotó nagy el?dök szerkesztette m? fehéren-feketén megfogalmazott tilalmát 30 év elteltével, és hisszük, hogy még nagyon sokáig be fogjuk tartani minden munkánknál, ahol csak tudjuk.?

Mindezek után hogyan lehetséges, hogy éppen Rózsa Gábor ajánlotta nekünk, hogy fúrjunk az említett lel?helyen? A lel?helyet, amelyet sokan ismertek a faluban - ezért nem is lenne becsületes e dics?séget elorozni a köz el?l- 1994-ben a Szénásegyháza feltárásakor mutattuk meg Szatmári Imrének, aki azon a szent helyen egy kicsiny templom jelével be is jegyezte térképére, s ett?l a pillanattól kezdve, mint Nagyszénás 2. sz. lel?hely szerepelt a nyilvántartásban. (Csak mellékesen említve meg, hogy bár nem hivatalosan ellen?rzötten, de jelenleg, közel negyven régészeti lel?hely szerepel Nagyszénás területén. Természetesen nem mind faluhelyek!)

Az 1994-es ásatás befejeztével szorgalmasan gyalogolgattunk a község külterületein, már amennyit az id? megengedett, de szívünk mindig visszahúzott a 2. sz. lel?helyhez. Ez természetes is, hiszen itt biztosak lehettünk abban, hogy egy templom és egy körülötte elterül? temet? található. A régészeti feltárásra ekkor még nem volt remény, s azt sem sejthettük, hogy mikor lesz id?, pénz annak megszervezésére, lebonyolítására. A kíváncsiság azonban nagy úr, s kerestük annak a lehet?ségét, hogy többet megtudhassunk az említett területr?l.

Rózsa Gábor (mérnök-muzeológus, Koszta József Múzeum Szentes) aki több halmot szondázott már meg fúrással, többször ajánlotta, hogy próbálkozzunk meg mi is ezzel az eljárással, szívesen segít ebben.

? a fent említett szakirodalmi hivatkozások ellenére is hisz abban, hogy fúrással, ha nincs mód részletesebb feltárásra, lehet információkat szerezni egy adott területr?l. Tapasztalatait felhasználva kialakult a fúrásoknak egy módszere, amelyet betartva viszonylag sok információt lehet gy?jteni a csekély mintákból is.

Az öcsödi Kováshalom talajszondázásáról készült munkájában az alábbiakat írja:

?A szondázások s?r?ségét minden határon túl növelve elképzelhet? lenne egy olyan ?ásatás? melyet talajmintavev?vel végezve, mintegy lyukanként végeznénk, és így az egyes diszkrét mennyiségek bizonyára folytonos eloszlást mutatnának.

De mivel ennek gyakorlatilag semmi értelme, a szondázásra fordítható anyagi és szellemi eszközök optimális szinten tartása mellett az adott legs?r?bb hálózatról egyszer?en feltételezzük, hogy annak sarokpontjaiban megfigyelt mennyiségek változása nem ugrásos, nem szakadásos, hanem folytonos, és mindjárt meg tudjuk rajzolni az azonos statisztikai mennyiségeket összeköt? izovolákat, melyek legvalószín?bb alakzatban körvonalazzák majd az ásató régész szerszámjára legérdemesebb helyeket.?

Kár lett volna tehát csak egy leend? ásatásról ábrándozni, el? a fúróval és próbáljunk meg mit lehet ?kitapogatni? a területen. Természetesen az els? alkalommal Rózsa Gábornak is részt kellett vennie a munkában, hogy felhalmozott tapasztalatait legalább részben átadja nekünk. Megtanítsa azokat az alapvet? szabályokat, amelyek betartása lehet?vé teszi a következtetések levonását, és nem teszi lehetetlenné egy kés?bbi ásatás szakszer? lefolytatását.

A talajszondázás lényege, hogy egy alkalmasan kialakított fúróval (jelen esetben Földváry-féle nem zavarmentes fúróval) a bolygatatlan, vagy bolygatott rétegeket átfúrva, az egyes rétegekb?l a fúró magot kiemelve, a talaj szerkezete kirajzolódik.

A fúró ?nem zavarmentessége? azt jelenti, hogy a két kiemelés között ( közelít?leg 10 cm mélység különbségnek felel meg) a fúróban a talaj keveredik, így a rétegz?dés ezen belül nem figyelhet? meg.

Jelen esetben a talaj szerkezetének feltérképezése, abban az értelemben volt fontos, hogy a lel?helyen a feltételezett templom esetleg megmaradt alapjait minél pontosabban be lehessen határolni. A pontos behatárolás, amennyiben helyes, akkor lehet?séget nyújt arra, hogy a régész a szelvények helyét azonnal kit?zhesse, s ne kelljen kutatóárokkal a templom alapjait megkeresni.

Természetesen ez magában rejti azt a nem lebecsülend? kockázatot is, hogy amennyiben a fúrások téves eredményt produkálnak, akkor a nem megfelel? helyen kit?zött szelvények sok felesleges munkát követelnek, és az ásatás drága idejét pazarolják.

Esetünkben Dr. Szatmári Imrének lehet?sége volt arra, hogy elfogadja a feltételezéseket, vagy elvesse azokat, amikor a szelvényeket kívánta kit?zni. El?zetes munkánk semmiféle kötelezettséget nem róhatott rá!

1. A fúrás megkezdése el?tt a tervezett fúrásokat tájolni kell, és a terepen megbízható pontokhoz bemérni, rögzíteni. Ennek a kés?bbiekben nagy jelent?sége lehet, hiszen ha a fúrásokat csak évek multán követi egy ásatás, akkor a fúrások eredményeit csak ily módon lehet felhasználni. Az általunk végzett fúrásokat csak egy évvel követte az ásatás, ennek ellenére a furatok egy része alig volt megtalálható, s csak a terepen a fúrás közben készített vázlatok segítettek az egyes furatokat beazonosítani.

Az ásatás során a terepviszonyok jelent?sen meg is változtak, ezért az eredeti támpontok helyett az ásatás szelvényeire vetítettük rá a fúrások helyét.(lásd mellékletek) Tekintettel arra, hogy az ásatás az országos hálózatba nagy pontossággal be van mérve, közvetett módon a fúrások is visszamérhet?ek lennének, bár az ásatás sokkal pontosabb eredményei után erre valószín?leg soha nem kerül sor.

2. A fúrások során el?ször, egy vélhet?leg érintetlen területen (semmi esetre sem a feltételezett objektum, jelen esetben templom helyén) végezzük az els? fúrást. Az itt tapasztalt rétegz?dés, illetve az ett?l való eltérés képezi a vizsgálat bázisát. Az 1. számú fúrást a vizsgált lel?helyen 350 cm mélységig végeztük. Ebben a mélységben bolygatatlan talajréteget találtunk, ezért a fúrás folytatásának nem volt tovább értelme.

6. Minden fúrásról jegyz?könyv készül. A jegyz?könyvet azonnal a fúrás során kell elkészíteni, abba bejegyezve minden lényeges tapasztalatot. Az egyes rétegeket a fúrás befejezésekor érdemes még egyszer ellen?rizni. A jegyz?könyvbe kerüljön be a fúrást végz?k egyéb tapasztalata is. Esetünkben ez leggyakrabban a fúrás befejezésére vonatkozó megjegyzés volt. Ez lehetett a talppont mélységének megadása, esetleges talppontjel leírása, vagy a fúrás befejezésére kényszerít? ok. (tégla törmelék, stb.)

7. Végül a fúrások terítékét le kell fényképezni, (6. kép 1. sz. fúrás terítéke) annak érdekében, hogy a kés?bbiekben lehet?ség legyen az egyes egymástól elkülönült furatok eredményeinek egybevetésére, és azok vizuális megszemlélésére is. Ha a fúrás mély, vagy lassan halad, akkor a kiemelt minta fokozatosan kiszárad. Ennek következménye, hogy annak színe megváltozik. Ez félreértésekhez vezethet. Jó szolgálatot tehet ekkor egy virágpermetez?, mellyel a minta felszíne megfelel?en újra nedvesíthet?.

8. Az egymást követ? fúrásokat amennyiben a terep azt lehet?vé teszi célszer?, valamilyen hálóban elvégezni, amely lefedi a vizsgált területet. Els? közelítésben mi a 10 m-es furatok közötti távolságot választottuk, észak-dél irányban. Ezt követ?en a távolságok felezésével szükséges mértékben lehet s?ríteni a hálózatot, ezáltal szerencsés esetben mind finomabban rajzolódik ki a keresztmetszet.

7.kép

9. Az így nyert eredmények alapján megrajzolható a vizsgált terület keresztmetszete, illetve keresztmetszetei. Példaképpen álljon itt az 1999 nyarán Fábiánsebestyén pusztatemplom rom halmának keresztmetszete, (7. kép) amelyet ugyanezen módszer segítségével készítettünk el. Természetesen abban az esetben ha nem a vizsgált terület keresztmetszetének feltérképezése a feladat, akkor más kiértékelési módszerek is alkalmazhatóak a céloknak megfelel?en.

Az elvégzett fúrások

Az elvégzett fúrások részletes jegyz?könyvei a tanulmány végén megtalálhatóak. A Nagyszénás 2. Sz. lel?helyen összesen 43 fúrást végeztünk az ásatást megel?z?en. Ebb?l a jegyz?könyvek 41 fúrás leírását tartalmazzák. A 42. és 43. fúrás demonstrációs céllal történt 1999-ben, amikor Rózsa Zoltán régész, kérésünkre megtekintette a lel?helyet, s bemutattuk neki a fúrások módszerét. Ezeket a fúrásokat részletesen nem jegyz?könyveztük, de a ?pozitív-negatív? értékelést elvégeztük.

8. kép Gyenge Antal egy bemutató fúráson

Az említett 41 fúrás mindegyike a vázolt módszerrel történt. Az értékelés során ugyanazokat az alapelveket alkalmaztuk. Az összes fúrás elvégzése után került kialakításra a templom helyzetére vonatkozó elképzelés, amelyeket vázlatok formájában a mellékletekben helyeztünk el.

A fúrás eredményeinek értékelése a feltételezett templom alapjai szempontjából.

Tekintettel arra, hogy a fúrások során a templom alapjának helyét szerettük volna mind pontosabban behatárolni, ezért a vizsgált területen nem a hagyományos keresztmetszet pontos megrajzolására törekedtünk. Erre a jegyz?könyvek utólagos vizsgálata alapján nem is lett volna módunk, mert a talaj olyan mértékben lett a különböz? korokban bolygatva, hogy nem alakultak volna ki összefügg? rétegek. (templom építés, temetkezés, kincskeresés, fakitermelés stb.)

Az értékelés során az elvégzett fúrásokat két nagy csoportra bontottuk.

A, Ahol a fúró akadály nélkül áthaladt a rétegeken és elérte a már bolygatatlannak számító homokos réteget. Ezeket a fúrásokat negatívnak tekintettük, abból a megfontolásból, hogy itt nem maradt tégla sem a fal helyén, sem téglásgödörben, sem véletlenül. Vagyis ezeken a helyeken valószín?leg nem volt fal. Természetesen ez a feltételezés jelent?s hiba lehet?séget is rejt magában. Hiszen ha egy döngölt alapozásról a téglákat tökéletesen elhordták, és az alapozás viszonylag eltér? anyagára nem figyel fel a fúrást végz?, akkor a fal vonalában is negatívnak tekintheti az eredményt.

B, Ahol a fúró valamilyen okból (tégla, téglatörmelék) megakadt, ott joggal feltételezhet?, hogy a földben sok, esetleg helyén maradt tégla található, vagyis esetleg a fal vonalában fúrtunk. Természetesen itt is jelent?sek a hibalehet?ségek. Pl.

1. Egy kósza téglára fúrtunk rá, aminek semmi köze sincs az eredeti falhoz.

2. Egy téglásgödörre fúrtunk rá, amely eredetileg nem volt a fal vonalában, csak a bontás betöltés során alakult ki.

A fent vázolt hibalehet?ségek ellenére úgy éreztük, hogy a templom helyének durva behatárolására van lehet?ségünk, abban az esetben, ha a fúrások hálózata megfelel? s?r?ség?. Ekkor a megtéveszt? eredmények súlya az egész hipotézisben viszonylag kicsi lehet.

Az így nyert eredményeket a vázlaton ábrázoltuk. Feketítettek azok a fúrólyukak, amelyeket pozitívnak, üresek azok, amelyeket negatívnak tekintettünk.

A pozitív lyukak tömege megközelít?leg kirajzolta azt a területet, ahol feltételezhet?en a templom még meglév? alapjai, de els?sorban a templom falából származó téglák nagy, vagy nagyobb tömegben vannak jelen. Amennyiben elfogadjuk ennek a módszernek a használhatóságát, akkor ezen a területen érdemes a szelvényeket kit?zni.

A terület behatárolását néhány járulékos eredmény is segítette. Egyes a feltételezett templom helyen kívül es? fúrásokból csont darabkák kerültek el?, amelyek utalhatnak a templom körüli temet? sírjainak jelenlétére. Ezáltal némiképpen alátámasztják az elméletet.

Az eredményekre épített feltételezés

Az itt leírt elképzelések ma, az ásatás lefolytatása után már jórészt nem állják meg a helyüket. Annak érdekében azonban, hogy a fúrások minden tanulsága levonható legyen nem szabad eltitkolnunk ezeket sem.

A pozitív fúrólyukat elhelyezkedése óhatatlanul meglendíti a kutatási vágytól ég? amat?r fantáziáját is.

Megpróbáltuk a meglév? eredmények tükrében megrajzolni, hogyan is helyezkedhetett el a templom. Természetesen ennek az elméletnek nagyon sok bizonytalan pontja volt, s az ásatás során be is igazolódott ingatagsága, s?t esetenként helytelensége is. Az elmélet gyenge pontjai:

1. Feltételeztük, hogy az alapok, s azokon legalább jelent?s mennyiség? tégla, vagy törmelék a helyén maradt. Esetleg, ha az alapok nincsenek is meg, azok helyére került vissza a törmelék.

2. Feltételeztük, hogy a fúrások a templom lehetséges helyét teljesen átfogták, vagyis a széls? fúrásokon kívül nincsenek pozitív fúrási lehet?ségek.

3. Nem egyenletes volt a fúrási háló, vagyis egyes területeken több a pozitív eredmények esélye, mint más területeken.

Mindezek alapján készültek el a mellékletben szerepl? vázlatok.

Az 1. sz. mellékleten a fúrások hálózata látható, ahogyan azt a terepen felvettük. Jól látható, hogy a hálózat nem egyenletes. A feltételezett szentély területén sokkal több fúrást végeztünk mint a templom nyugati oldalán. A 2. sz. mellékleten tüntettük fel a pozitív és negatív fúrólyukakat a méretek nélkül. A vázlaton látható, hogy a pozitív fúrólyukak egyféle szabályosságot mutatnak. A nyugati oldalon félkörívesen helyezkednek el, bár tagadhatatlan, hogy nem minden pozitív eredmény illeszkedik erre a vonalra. A nyugati oldalon a pozitív és negatív lyukak elhelyezkedése alapján feltételezhet?, hogy megtaláltuk a templom nyugati kiterjedésének végét.

A 3. sz. mellékleten érzékeltetni szerettük volna a pozitív fúrólyukak elhelyezkedését (csak a pozitívakét), s az így kialakult hatást, amely a templom elhelyezkedését sugallta. A 4. sz. mellékleten egy Szénásegyháza templomával azonos arányú templomot próbáltunk meg rávetíteni a pozitív fúrási eredményekre, annak érdekében, hogy az így kialakuló méretek elfogadhatóak-e, egy Árpád-kori templom esetében.

Az 5. sz. mellékleten a 5 fokkal elforgatva helyeztük el a templomot vizsgálva az így kialakuló méretek lehet?ségét. Végül a 6. számú melléklet a fúrási eredmények és a kiásott szelvények egymásra vetítése, amely lehet?séget ad annak megvizsgálására, hogy a fúrásokból levont következtetések milyen pontatlanok voltak. Az ásatás dokumentációjában megtalálható pontos rajzok az egyes szelvényekr?l, valamint az abban található objektumok mélységi adatai igen tanulságosak annak megítélésében, hogy a téves eredményeket, milyen talajviszonyok okozták. Az ezekb?l levonható következtetések, fontosak lehetnek, ha valaki hasonló módszer alkalmazására adná a fejét.

A fúrások tanulságai

A fúrások végrehajtása során szerzett tapasztalatok valamint az ásatás eredményei természetesen mindenkiben felvetik a jogos kérdést, a felállított elméletek milyen mértékben igazolódtak be?

Mint korábban említettük az ásatás szakmai eredményeinek a fúrásokkal való összevetése nem a mi feladatunk, Dr. Szatmári Imre tanulmányában erre a kérdésre pontos választ ad. Tekintettel azonban arra, hogy amennyiben erre lehet?ségünk nyílik a kés?bbiekben is szeretnénk ezt a technikát, alkalmas helyen, a megfelel? engedélyek (ez kizárólag felkérés alapján valósulhat meg) birtokában használni, önmagunkkal szemben vet?dik fel az értékelés, a jobbítás igénye.

Javítandó, továbbgondolást érdeml? lehet?ségek:

1. A fúrások során, annak közbens? fázisaiban kialakított elméleteknek, nem szabad befolyásolniuk az el?re eltervezett fúrási rendszert. Jelen esetben az a feltételezés, hogy a templom szentélyének maradványa a félkörívesen megtalált pozitív fúrólyukak alatt fekszik, ennek a területnek mind s?r?bb fúrására sarkalt bennünket, annak ellenére, hogy a nyugati és középs? részen lehet?ség lett volna további ?tapogatózásokra? is.

2. A fúrások során átfogott terület legyen lényegesen nagyobb a kutatás kezdetén a várható objektum méretnél, ez tovább csökkentheti a hibalehet?séget. Nevezetesen azt, hogy a keresett objektum egyes részei kívül esnek a vizsgálat körén.

3. 3. A fúrások során kiemelt és rendszerezetten elhelyezett minták rétegeinek nem csak a szín és tartalmi jellemz?it érdemes lejegyezni, hanem a korábban elkészített fúrások során megfigyelt rétegekkel való azonosságukat is. Ez a rétegz?dés felderítését nagyban megkönnyíti a kés?bbiekben.

1. A Nagyszénás 2. sz lel?helyhez hasonló, er?sen bolygatott területeken, nagyobb szerepe van a negatív fúrások kizáró értékének, azaz, annak, hogy ott nem lehet (vagy, csak igen kis valószín?séggel) a keresett objektum.

2. Célszer? ha a fúrásokat egy személy végzi, és a munka közben tapasztalt talajviszonyokat is feljegyezzük a jegyz?könyvbe. Ilyen lehet például az átlagosnál keményebb réteg, vagy valamely sajátos viselkedése a fúrónak. Dr. Szatmári Imre szavaival élve: ? A régésznek meg kell tanulnia a talajt az adott területen, hogy különbséget tudjon tenni az egyes talajszerkezetek között?. Ebben az esetben csekély lehet?sége van annak, hogy az esetleg helyén maradt döngölt agyag alapozást észlelje a fúrást végz? személy. Kivételesen nagy szerencsével ez több fúrásban is el?fordulhat, ezáltal kirajzolhatja a fal eredeti vonalát is.